Augusztusban úgy döntöttem, hogy nekiesünk a teleknek és egy kicsit ráncba szedjük a dzsungelt. Először naívan kértem pár árajánlatot favágóktól, kertészektől, akik olyan összegeket mondtak egy ilyen telek kitakarítására, hogy sírva fakadtam. Az egyik csávó azzal jött, hogyha süt a nap, ő nem is dolgozik max 2 órát, meg a gallyakat nem viszi el, csak összedobálja, ja de amúgy minimum fél milla ezt megcsinálni és 2-3 hónap. Majdnem mondtam neki, hogy akkor takarítson a Marson, engem ne nézzen már madárnak és mérgemben elmentem a Praktikerbe venni egy fűrészt. (Amúgy továbbra is azt érzem minden szakinál, hogy teljesen hülyének nézik a nőket).

Aztán beszélgettünk Apuval, aki egy igazi ezermester és sokmindennel kapcsolatban van nagy tapasztalata és ő mondta, hogy ne bízzam ezt idegenekre, pláne nem jöttment favágókra akik letarolnak mindent. Merthogy a fáknak, bokroknak megtartó funkciójuk is van, nem mindegy mit és hogyan vágok ki, jön egy eső és leúszik a fél hegy. Szóval végül Apu bepakolta a nagy autóját mindenféle szerszámmal, hozott magával a faluból két jófej munkás embert (akiket természetesen megfizettem) és eljöttek egy egyhetes nomád táborba hozzám.

5 napon keresztül hajnalban keltünk és estig dolgoztunk. Fűrészeltünk, vágtunk, aprítottunk, farakásokba rendeztük a telket. Kemény volt, de jól sikerült rendbe tenni a több mint tíz éve nagyon elhanyagolt telket. Minden nap finomakat ettünk és minden nap legalább egyszer, de inkább kétszer lementünk a Dunához úszni is pihenésképpen, mert épp tombolt a kánikula és a gyerekeim is velem voltak.

Apunak nem lehetek ezért eléggé hálás, olyan precízen és ügyesen megcsináltuk. Hamarosan jöhet a gyümölcsfaültetés.