Hello újraSvédország!

Augusztus végén kaptam egy lehetőséget, hogy Svédországba utazzak, ezúttal velem tartott egy ismerősöm is. A hivatalos ügyek elintézése után autót béreltünk és elgurultunk a legközelebbi természeti parkhoz, ugyanis elterveztük, hogy 4 éjszakából 3-at a vadonban a semmi közepén foguk tölteni sátrazással. Óriási mázlink volt, augusztusban ott még 20-22 fok van, viszont elkezdődött a suli, így a svédek hétköznap már nem nyaralgattak, szóval tényleg volt többször olyan, hogy csak mi voltunk az erdőben vagy a Balti tenger partján.

Meglepően jól viseltem amúgy a vadkempingezést, pedig féltem tőle kicsit (talán gimis voltam, mikor utoljára kempingeztem így a semmi közepén). De nagyon-nagyon felszabadult érzés volt kikapcsolni mindent magam körül, a munkát, Magyarországot, a mindennapokat és ott lenni az erdő közepén, csendben, hallgatni az állatok és a fák zörejeit. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire a jelenben, többször el is sírtam magam, ahogy távozott belőlem a felgyülemlett stressz. Az erdő, az egész napos gyaloglás utáni fizikai fáradtság, a kristálytiszta tavakban fürdés, a tűzrakás és tűz melege kipucolt belőlem minden rossz érzést. Azt hiszem ezt hívják erdőterápiának.

BJÖRNÖnaturreservat

A Björnö Naturreservat volt az első állomás, ez Stockholmtól 36 km-re fekszik, könnyen megközelíthető természetvédelmi terület a Balti tenger partján. Már esteledett mire odaértünk, ezért a legelső szimpatikus helyen felvertük a sátrat (mint reggel kiderült, ez volt az egyetlen hely ahol tábla tiltotta a sátrazást haha, persze hogy mi azt találtuk meg). A tenger tőlünk pár méterre hullámzott (éjjel majd szétfagytam, mert nagyon fújt a szél), de az egész varázslatos volt. Mikor megérkeztünk épp ment le a nap és egy ember se volt a parton éjjel.

A svédek egy-egy ilyen természetvédelmi területen csak annyira nyúlnak bele a természetbe, amivel egy minimális komfortot adnak a kempingezéshez, de semmiképpen sem károsítják azt.

Amit minden ilyen területen találtunk:

  • kis cuki (fűthető) pirosra festett házikók – alias pottyantós WC-k (ugyanolyan büdösek mint nálunk, na de gigacukik) és volt WC papír is
  • tűzrakóhelyek éééés száraz tüzifa erre kijelölt tárolókban »» nem kell az erdőt lerabolnod és mégis kényelmesen tudsz tüzet rakni (azért megnézném itt Mo-n milyen hamar lopnák el azt a fát)
  • szelektív hulladékgyűjtők sok helyre kirakva
  • tájékoztató táblácskák, térképek
  • a természetvédelmi terület szélén kiépített parkoló, automatával (1500 Ft-nak megfelelő összegért 24 órára otthagyhattuk a kocsit, de volt ahol tök ingyenes volt)

A Björnö Naturreservat 1-2 nap alatt jól bejárható, dimbesdombos, sziklás tengerparti terület. Hol egy hobbit erdőben éreztem magam, hol pedig vikingként egy kopasz hegy tetején, érdekes volt nagyon az első benyomás (aztán rájöttem, hogy kb mindenhol ugyanilyen a természet, nincs túl nagy változatosság a növényzetben, csak nagyon más mint nálunk, ezért érdekes). Rengeteg moha, páfrány, tuják, fenyők ééés áfonya bokrok mindenfele.

TYRESTANATIONAL PARK

A második és harmadik éjszakát a Tyresta Nemzeti Parkban töltöttük a Lingsjön és Lillströmstrask részeken. A park Stockholmtól délre fekszik, fél-egy órányi autóútra, elég nagy, sok napot el lehet itt tölteni. Ez a hely Svédország egyik legnagyobb kiterjedésű és legrégebbi erdeje. 300 éves fákat is láthatunk. Számomra a sok gyökér volt megdöbbentő: a sziklás talajon a fák lefele nem tudtak meggyökeresesni, hanem széltében terjeszkedtek a szikla felszínén. Hogy tud egy 300 éves óriási fenyő így megkapaszkodni? Hogy se a zord tél, se a viharok nem döntik ki. Csodálatos! Az aljnövényzet meg szinte végig áfonyabokor, folyton meg kellett állnunk. Olyan voltam mint egy páréves kisgyerek, aki először kap valami különleges édességet, úgy szedegettem az áfonyát a bokrokról.

Sokat mentünk, gyakorlatilag egész nap gyalogoltunk, aztán mikor találtunk egy tavat akkor megmártóztunk a kristálytiszta (és jóóó hideg) vízben, ugyanis ez volt az egyetlen tisztálkodási lehetőség ott a vadonban. Hajnalban napfelkeltét néztem a függőágyból és a mókusokat ahogy ugrálnak a fákon. Esténként meg tüzet gyújtottunk és ott vacsoráztunk.

Izgalmas volt ez a pár nap, nagyon jó élmény. Azóta is vágyom arra, hogy újra megtapasztaljam a vadkempingezést, távol mindenféle civilizációtól lenni, csak úgy a jelenben, csak úgy a természettel és a gondolataimmal.