HelloSvédország

Anélkül, hogy Svédországban jártam volna, már kislányként kialakult valamiféle rajongás a svéd kultúráért. 5 éves voltam, egy icipici zsákfaluban laktunk, az erdő mellett, amikor mellénk költözött egy család, ahol az anyukának a testvére Svédországban élt. Még bőven a rendszerváltás előtt járunk, IKEA sehol, de náluk volt IKEA katalógus és egy csomó színes magazin a svéd királyi családról, emlékszem milyen lelkesen lapozgattam őket. Nekem ez akkor egyfajta tündérmese volt és a mai napig nem is értem hogyhogy csak most jutottam el tényleg Svédországba. Az IKEÁ-ért most is rajongok, a letisztult minimalista, “pont elég stílusért”.

Az évek teltek-múltak, a svéd design, a lagom fogalma és sokminden így is eljutott hozzám, de nagyon vágytam arra, hogy személyesen is megtapasztalhassam milyen Svédország. Épp nem volt sok pénzem, de nagyon szerettem volna valahova elutazni pár napra, utazós fórumokat bújtam, amikor ráakadtam egy olyan csoportra, ahol külföldön élő magyarok ingyen szállást ajánlanak fel utazóknak. Rögtön felcsaptam a táblázatot és megakadt a szemem Éva nevén, rá is kerestem a facebookon és hoppláá, hiszen ő egy cukrász (én meg ugye gasztrofotós)… hát így indult, levelezni kezdtünk és a márciusi hosszúhétvégén az itteni tavaszból átcsöppentem a fagyos Svédországba. Éva és családja szuperjófej, annyira nyitottak és kedvesek voltak, hogy azóta is nagyon hálás vagyok nekik…

Szóval, már a leszállás izgalmas volt, ahogy megláttam a sok befagyott vizet. Tiszta időt fogtam ki és ablak melletti helyet, így tudtam pár jó képet is készíteni.

Stockholm,a városban bóklászva

Mivel nem volt túl sok időm (2 teljes nap és 2 fél nap ami már inkább az utazással telt), ezért nem is terveztem túl feszes programot. Úgy voltam vele, hogy úgyis a kezembe nyomnak térképeket a reptéren, majd akkor kitalálom mit szeretnék megnézni. Úgyhogy így lett az, hogy ezen a hétvégén villamosozgattam a városban (nappal is -9 fok volt, majd megfagytam), bóklásztam a természettudományi múzeum körül, be-besétáltam kávézókba és design boltokba, megnéztem a Fotómúzeumot (igyekeztem a boltját nem felvásárolni), voltam a Vasa Múzeumban, a Gamla Stant is meglestem és végigjártam az érdekesebb metrókat is.

Az általános benyomásom, hogy Svédországban mindenki olyan egyforma és minden de tényleg minden működik, szó szerint a WC-s néninél is kártyával fizethetsz, nincs készpénz sehol. Tisztaság, rend, nyugi és iszonyú preciz középszerűség, a jó értelemben vett középszerűség, a lagom. A svédek nem is bírják elviselni, ha te kilógsz a sorból, ezt a saját bőrömön is többször megtapasztaltam. A 3. nap már nem mertem elővenni az utcán a papírtérképet, mert egyből 3 svéd odaugrott és útba akart igazítani, nagyon vicces volt, teszteltem. 😀 De aztán inkább térkép nélkül nézelődtem. A metrón ha felteszed a táskád magad mellé az ülésre, akkor is egyből többen rádszólnak (akkor is ha full üres a metró), hogy tedd le a táskát, nem illik 2 helyet elfoglalni. Szóval így. Akármennyire is azt hittem, hogy előző életemben svéd lehettem, itt eléggé éreztem a szenvedélyes balkáni csaj énemet 😀 Nekem ez már kicsit merevnek tűnt. De tény, hogy mindenki hiperkedves és segítőkész és tény, hogy nincsenek kilengések, úgy unblock működik minden.

Vasa Múzeum,egy hajó 333 évig víz alatt

A Vasa múzeum egy óriási fa hajót mutat be, ami elsüllyedt a 17. században és csak a 20. században sikerült kiemelni és hosszú restaurálás után láthatóvá tenni a közönségnek. Még sosem láttam ilyen hatalmas hajót fából, csodálatos. Nagyon látványos a kiállítás, ha Stockholmban jársz ezt tényleg érdemes megnézni.

Ide írom a történetét, érdekes nagyon:

A Vasa svéd hadihajót 1626-1628 között építettek II. Gusztáv Adolf svéd király megrendelésére. A Vasa már méreteivel is félelmet keltett volna a csatákban, tűzereje egymagában felért a teljes lengyel flotta tűzerejével. A király sajnálatos módon aktívan részt vett a hajó tervezésében. Mivel megtudta, hogy az ellenfél is egy nagy hajót épít, 1627-ben változtatásokat kért a hajóján: Miután a hajógerincet már elkészítették jelentősen megnöveltette azt, valamint egy második ágyú-fedélzetet is beépíttetett. A fő hajóépítő mester, a dán Henrik Hybertsson megbetegedett és meghalt az építés közben, így tapasztalatlan tanítványára hagyva a hajó elkészítését. A korabeli hajóépítésben nem alkalmaztak tervrajzokat, hanem a mester fejében volt a terv, és ő irányított mindent. A változtatásokkal azonban a hajó egyensúlya felbomlott, a hasában lévő ballaszt-kövek már nem voltak képesek ellensúlyozni a magas és nehéz felépítményt. Az alsó ágyú-fedélzet is módosult: a nagyobb kaliberű ágyúkhoz nagyobb lőréseket építettek. 

Az elkészült hajó korának egyik legjobban felszerelt hadihajója volt, 64 ágyúval rendelkezett, viszont a szélességéhez képest túl hosszú és túl magas volt. A szokásos stabilitási próbán – amikor harminc matróz fut egyszerre egyik oldalról a másikra, így próbálván felborítani a hajót – a Vasa erősen megdőlt. Mivel ezt senki nem merte a király tudomására hozni, a hajót késznek nyilvánították.

1628. augusztus 10-én a Vasa vitorlát bontott a stockholmi kikötőben, a Gamla Stan déli csücskétől, hogy megtegye első útját. Szép idő volt, nem számítottak hullámzásra, így az ágyúnyílások nyitva voltak. Ám egy hirtelen széllökés a hajót annyira megdöntötte, hogy ezeken át beömlött a víz. A hajó valamivel kevesebb mint 1300 métert tett meg a vízrebocsátása óta, és máris elsüllyedt a stockholmi kikötő közepén, 50 matróz halálát okozva. Értékes bronzágyúiból nagyjából 50-et búvárharangok segítségével felszínre hoztak 1664-65-ben. Az akkori kivizsgálás feltárta a tervezési hibákat, és az elégtelen mennyiségű ballasztot jelölte meg a szerencsétlenség fő okozójának.

A hajótestet végül is nem emelték ki, így az 30 méter mélyen, szinte teljes épségben megőrződött a tenger fenekén. (forrás: Wikipédia)

Fotografiska múzeumés az art noveau

A Fotografiska múzeum bakancslistás volt mindenképpen, mivel itt található Európa egyik legnagyobb kortárs gyűjteménye. Már az épület is érdekes, egy 1906-ban épült art nouveau épület a vízparton. Amikor ott voltam pont egy nőkről szóló kiállítás volt, nekem nagyon tetszett az egész. A múzeum teteján panorámás étterem van, ahol (ahogy kb mindenhol) fahéjas és kardamomos csigát, kávét és salátákat tudsz enni.

Stockholmszínes metrói

Stockholmban nemcsak azért érdemes metrózni, mert gyors vagy mert ott meleg van (tényleg életmentő 😀 volt néha). Hanem a metrómegállók különlegessége miatt is. A világ legnagyobb galériájának mondják, hiszen sok megálló kiállítóterem is, nevezhetjük 112 km hosszú galériának is. SZóval metrózzatok és nézelődjetek!

Belvároskülváros

A belvárosban épp nagy építkezések folytak, így ez kicsit zsúfoltabbnak hatott (az egyébkénti szinttől). Arra is volt egy kis idő, hogy kisétáljunk egy tópartra, ahol láthattam a vörös faházakat is. Ekkor még nem tudtam, hogy hamarosan nekem is lesz egy kis faházam a Dunakanyarban, amit pont ilyen svéd festékkel fogok lekenni. A lényeg, hogy ezekbe a házakba bele vagyok szerelmesedve, kívűl belül csodásak.