Idén kalandos nyaralást terveztem. A gyerekeim (Sári 10, Ábel 8 éves) még nem repültek és sosem látták a tengert. Ezért elhatároztam, hogy az egyhetes nyaralásunk olyan helyen lesz, ahol mindkét feltétel teljesül. A nyaralás tervezésénél úgy döntöttem, hogy vonattal járjuk be az olasz Pugliát. Egyrészt azért, mert bár 10 éve vezetek, Olaszországban egyedül inkább nem vállaltam be az autókázást ismerve a vezetési stílusukat az ottaniaknak, másrészt, mert szerintem így sokkal jobban beleláttunk a helyiek életébe, sok spontán szituáció alakult ki, egész más így látni egy országot, mint egy légkondis kocsiból. Harmadrészt pedig szingli anyaként nem vagyok eleresztve annyira, hogy a Bahamákra menjünk, de fontosnak tartom az utazást és világlátást és szeretném a gyerekeimnek megmutatni, hogy az utazás nem elsősorban pénzkérdés, hanem sokkal inkább kíváncsiság és bátorság. Szóval minden nap másik várost nézünk meg, így izgalmas és kalandos volt ez a nyaralás.

Bariba a wizzair fapados járatával mentünk, a menetidő másfél óra. Bookingon foglaltam szállást, ezt: Diana Bed&Breakfast. Ez a szállás egyszerű, tiszta, a vendéglátók kedvesek. Viszont van pár dolog amit nem vettem figyelembe, így kicsit szívás volt: például, hogy a szállás 5 km-re van a tengertől (ami lehetne akár sétatávolság is), de nem túl jó oda a közlekedés. Autóval oké, de busszal gáz (a 20-as busz visz ki oda a Bari Centrale állomástól, egy aluljáró utáni nagy templomnál kell leszállni). A gyalogos és bringás bejutást pedig el lehet felejteni, nincs járda, vannak viszont körülötte nagy autóutak amin életveszély így közlekedni. Szóval aki motorral vagy autóval akar közlekedni, annak teljesen jó, de aki tömegközlekedik, az inkább válasszon olyan szállást ami a vonat közelében van.

Bari közlekedése: a Bari Centrale állomás

  • A repülőtérről vonattal be lehet jutni a Bari Centrale állomásra. 5 euró fejenként.
  • A Bari Centrale állomás az alfa és omega. Innen pár euróért mindenfelé mennek tiszta és légkondis vonatok, jó a menetrend, jól lehet tájékozódni, a vonatok pontosan és gyorsan járnak, megbízhatóak. Mindenhol vannak jegyautomaták és térképek, kártyával is lehet fizetni. Arra kell csak figyelni, hogy felszállás előtt érvényesíteni kell a jegyeket a kis zöld automatáknál, különben megbüntetnek.
  • A vonatozáshoz ajánlom a Trenit nevű appot, szuperjó. Pontos menetrend és árak is látszódnak, jól lehet tervezni vele.
  • A Bari Centrale állomásról indulnak a helyi buszok is. Lehet velük szórakozni, de a menetrendet kb el lehet felejteni, össze-vissza járnak a buszok, koszosak, nincs légkondi és nagy a tömeg.
  • Innen indulnak a taxik is. 3x mentünk taxival is, korrektek és udvariasak voltak, nem volt semmi gond velük. Érdemes a beszállás előtt megbeszélni az árat és akkor senkit nem ér meglepetés.

Összességében azt tudom mondani, hogy vonatozni nagyon jó Pugliában, a busz hardcore kicsit, tényleg már csak a kakas hiányzik meg a kecskék és csak helyieket látni rajta, de jófejek, próbáljátok ki.

Étkezés:

  • Számos étterem és kávézó van, ahol tudunk enni. Szinte mindenhol árulnak focacciát (pizzaszerű vastagtésztás étel, sokféle ízesítéssel, az alap a friss paradicsom, olajbogyó és olívaolaj). Ha figyelmesek vagyunk és követjük a helyieket, akkor kifoghatunk olyan helyeket ahol épp frissen kapjuk ezt a finomságot.
  • A Bari Centrale állomáson van egy nagy Spar is, érdemes ide is benézni, egész más a választék mint itthon. A pékáru kilóra van és nagyon finom, friss. Sokféle sajt, tésztaszósz, ezerféle tészta és kekszek több sorban jó áron. Mi minden reggel bevásároltunk ott, mert a strandokon minden sokkal drágább. Szóval sajtokkal, szőlővel, kekszekkel feltankoltunk és már mehettünk is kirándulni.
  • A kávézókban az espresso 1 euró, a cappuccino 1,5 euró körül mozog és nagyon finom volt mindenhol. Fagyi egy adag (többféle ízben is kérheted): 1,5-2 euró és kb 2-3 gombócnak felel meg.

Nyelvi nehézségek:

  • Dél-Olaszországot még nem lepték el annyira a turisták mint Rómát, Milánót vagy Nápolyt. Emiatt autentikusabb sokminden. Az is például, hogy egy mukkot se tudnak angolul. Nagyon kedvesek, segítőkészek, kézzel-lábbal, pár olasz szóval megértettük magunkat. De angolul nem tudtak, se a szálláson (hiába írták azt a bookingon), se a strandokon, sőt több turista infoponthoz is bementünk és volt ahol ott se tudtak, ami azért már elég vicces.
  • A városi táblákon és pályaudvarokon viszont sokminden ki van írva angolul, szóval annyira azért nem vészes a dolog. Nekem kb másfél nap kellett az akklimatizálódáshoz, utána már simán közlekedtünk és jelnyelven beszéltünk a helyiekkel is 😀

És akkor most jöjjenek a városok.

A városokat úgy terveztem, hogy lehetőleg tengerparti legyen (mégiscsak gyerekekkel mentem). Szóval minden nap másik városba utaztunk és minden nap máshol fürödtünk.

BariOlaszország 7. legnagyobb városa

A szállásunk Bariban volt, így innen kirándultunk csillagtúraszerűen és ide tértünk vissza minden este.

A strand: Pane e Pomodoro (‘kenyér és paradicsom’)

Bari városi strandja a Pane e Pomodoro, homokos, füves és kavicsos részekből áll. Gyerekekkel tökéletes, minden van ami szükséges: WC, öltöző, értékmegörző, büfék. A víz lassan mélyül, nem a legeslegtisztább a víz (nem olyan átlátszó mint mondjuk Polignanoban), de a gyerekeim mégis ezt imádták a legjobban. A kikötőtől kb. 30-40 perc gyaloglással érhető el a tengerparti sétányon keresztül. Vagy vonattal: a Centrale állomástól lehet menni Trenitalia vonattal, Bari Marconi vagy Bari Parco Sud állomásokig, melyektől pár perc gyaloglás a strand. Helyi buszjárattal is megközelíthető (ha jól emlékszem a 12-es busz visz ide).

Óváros és kikötő:

Bari óvárosa tipikusan olasz, sikátorszerű labirintus. Így hogy több várost is végigjártunk, szerintem nem ez a legszebb óváros, de egy sétát mindenképpen megér. Lehet látni néniket akik gyúrják és szárítják a tésztát, vehetsz friss, meleg focacciát kis kapualjakban.

Van egy vár is, a Castello Normanno-Svevo vár, 1132-ben épült. Bemenni nem érdemes, kívűlről viszont érdekes körbejárni. Ilyen régi várakat itt Magyarországon már nem nagyon látni.

Ami még szép és érdekes látnivaló, az a Basilica San Nicola, azaz a Szent Miklós templom, ahol állítólag Szent Miklós alias Mikulás csontjait őrzik. Mondjuk nekem nem kis fejtörést okozott, hogy ezt vajon hogy magyarázom meg a gyerekeimnek 😀 A fiam még hisz a Mikulásban. Ide ingyen be lehet menni, érdemes is, szép belülről is.

Bari nagyváros, igazi vasúti csomópont, de mint ilyen nem is olyan hangulatos mint a kisebb, nyugisabb települések. Nekem kicsit zsúfoltnak és koszosnak tűnt. Az emberek itt is nagyon kedvesek és segítőkészek és igaz, hogy mi nem mászkáltunk késő éjjel a városban, de semmiféle félelemérzet nem volt bennem. Turisták is kevesebben vannak mint mondjuk Milánóban, nekem ez nagyon tetszett, hogy szinte csak olaszok vettek minket körül.

Polignano a Mareelképesztően szép kilátás mindenhonnan

Polignano a Mare fél óra vonatúttal megközelíthető Bariból, a Trenitália vonatokkal. A vasútállomástól negyedóra sétával be is érünk az óvárosba és a gyönyörűséges öbölbe. Hihetetlenül szép ez a kisváros, kavicsos, köves strandokkal, hangulatos óvárossal, ami a magas sziklákra épült. Sajnos ezt  a helyet már nagyon felkapták, sok olasz is ide jön nyaralni, úgyhogy amikor ott voltunk egy zsebkendőnyi hely se volt a strandon, de megéri ide elnézni, mert nagyon nagy élmény. Az öböl mellett is van még két strand 10 perces sétára, azok kevésbé zsúfoltak, igaz nem is olyan szépek mint a központi.

Monopolia legszebb kikötőváros

Nyaralásunk egyértelmű kedvence Monopoli volt. Ide is el lehet Bariból jutni 30-35 perc alatt vonattal, aztán negyed óra sétával az óvárosba jutni. Monopoliban minden van, ami kellhet egy gyereknek és felnőttnek egyaránt. Szépséges kikötő, vár, aminek a tetejére ingyen fel lehet menni, várfal alatti homokos strand csodás kilátással és gyönyörű, nagyon hangulatos óváros. Nekünk nagyon tetszett, ha legközelebb erre járok, biztos, hogy itt foglalok majd szállást.

Molfettahangulatos halászfalu

Molfetta nem volt túl jó választás gyerekekkel. Maga a kis település hangulatos, Baritól Északra helyezkedik el, ide is könnyen el lehet jutni vonattal. Viszont a strandja nagy köves, sziklás, alig lehet bemenni, gyorsan mélyül, úgyhogy a gyerekeim fél óra után elkezdtek könyörögni, hogy menjünk vissza Bariba. Azért kicsit megnéztük az óvárost, ahol van egy kis homokos pancsolda is, de ez Monopolihoz képest semmi, szóval ha jót akartok strandolni, ne ide menjetek. A fagyi viszont itt volt a legfinomabb.

Ostunia fehér város

Ostunira nagyon kíváncsi voltam és bár nem fekszik közvetlenül a tenger mellett, az utolsó előtti napon elvonatoztunk ide a gyerekekkel. Baritól kb egy órára van, a vasútállomás a várostól kicsitt távolabb fekszik, így a domb tetején álló városba a helyi busszal lehet felmenni (0,9 euró a jegy). A város óváros részén minden házat fehérre festettek, nagyon szép és hangulatos keskeny utcácskákban lehet sétálni és az óvárosból kilátás nyílik a tengerre is.

Brindisiés az olasz flotta

Brindisibe még aznap utaztunk, amikor Ostunit megnéztük. Így a gyerekek már tök fáradtak voltak mire odaértünk és akkor ért minket a legnagyobb csalódás: ennek a városnak nincs strandja közvetlenül a kikötő mellett, hanem 8 km-re van a legközelebbi. Egy órácskát azért sétálgattunk a parton, kívűlről megcsodáltuk a várat (amibe nem lehet bemenni, mert ott székel az olasz flotta), illetve láttunk nagy katonai és utasszállító hajókat is. Nagyjából ennyi az élményünk a városról. Biztos van még több látnivaló, de a gyerekekkel örülök, hogy eddig eljutottunk. Visszamentünk Bariba és estefelé ott strandoltunk egyet, hogy a napi pancsolás meglegyen.

Barlettaszeles nap, óriási hullámok

Az előző napi kevés strandolás után este utánanéztem a neten, hogy melyik az a város, ahol tuti van nagy homokos strand. Így lett az utolsó napi kirándulásunk helyszíne Barletta. Maga a városka nem túl jelentős (rám nem volt mély benyomással), itt is van vár, néhány park sok kis utca. A part viszont szuperjó, több km hosszú pálmafás, homokos strand.

Ezen a napon kicsit szelesebb volt az idő, így  kb. miénk volt a part, eltűntek az olaszok teljesen. A víz meg nagyon hullámzott, amit a lurkók imádtak, alig tudtam őket estefelé kicsalogatni a vízből. A nagy hullámok rengeteg kagylót is a partra dobtak és rákokat, így volt mit nézegetni, gyűjtögetni. Ez az utolsó strandolós nap jó lezárása volt a nyaralásunknak, este még vásároltunk pár csomag kekszet otthonra, aztán másnap irány haza.