Szeretem az őszt, a vadvirágos sajtot szőlővel, egy kis rozé bort panorámával. Vártam már, hogy sárguljanak, színesedjenek a fák.

Szeretek ide kijönni egyedül, még akkoris ha nincs fűtés, hálózsákban alszom és a teraszon a sparhelten melegítem magamnak a teám. Október elején az egyik hétvégén korán lefeküdtem aludni, hideg és sötét volt,  hajnalban mikor kinyitottam a szemem egy olyan csodálatos napfelkelte várt, amilyet nem tudom, hogy láttam-e valaha.

A természetnél nincs szebb, építhetünk bármit, gyűjthetjük a sok tárgyat, kacatot, pénzt, a végtelenséget mégis egyedül a természetben találod meg. Amikor ülsz a hegy tetején, látod a Dunát és elédtárul ez a sokszínű meleg kavalkád, ami körülölel…