Selmecbánya,a festői fekvésű város

A hétvégén átugrottunk a Nagybörzsönytől 51 km-re lévő Selmecbányára. Bevallom, nem számítottam kb semmire, ez a kirándulás elég spontán jött és nem is készültem fel a városból. Két órát töltöttük el az óvárosban és a hideg idő ellenére, nagyon kellemesen csalódtam benne.

Selmecbánya a Selmeci-hegységnél, egy völgykatlanban fekszik. Korábban a Magyar Királyság legjelentősebb bányászvárosa volt, arany és ezüstbányászat folyt itt. A világ első bányászati akadémiája is ide köthető. Jelenleg Szlovákiához tartozik és Banská Štiavnica a neve. Szabad királyi város volt, a tatárjárás után szász és bajor bányászokat telepítettek ide, ez egyébként az építészeten nagyon látszik, kis ékszerdoboz a város. Az Unesco világörökség része és ami még érdekesség, hogy Petőfi Sándor is itt tanult a selmecbányai líceumban, egy kis táblácska jelzi is az épületen. A szalagavató ünnepségek is innen indultak, az 1830-as években tartották az elsőt.

Az egész óvárosi részen nincs egy egyenes utca, mindenfelé macskakő és nagyon érdekes teraszos elrendezés, ami azt eredményezte, hogy a város több pontjáról is csodaszép a kilátás. (katt a képekre és láthatod teljes méretben)

Nagybörzsöny,erdő és nyugalom

Nagybörzsönyben már többször voltam, esküvők miatt, illetve az egyik kedves barátom, Marcus parasztházában tett látogatások alkalmával. Most ismét eltölthettem egy szuper hétvégét itt. Sajnos igazi novemberi, hideg és nyirkos idő volt, így Nagybörzsönyben nem tudtam sok képet készíteni (néhány képem alább látható, van amelyik tavaly őszi).

Nagybörzsönyről annyit azért érdemes tudni, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti park területén fekszik, körben sűrű erdőkkel, hegyekkel, átfolyik rajta a Börzsöny patak. A legszebb templom a Szent István-templom román stílusban, vakolatlan kváderkövekből épült, valószínűleg a 13. század első felében.

Sok állat, kedves kis panziók, parasztházak, kisvasút, csend és nyugalom van itt. Tiszta a levegő, a víz és sötétek az éjszakák. Az egyik olyan hely, ahol hihetetlenül mélyen alszom. Szerintem a városokban hiába szoktunk már hozzá a zajhoz vagy a fényekhez, tudatalatt mégsem tudunk igazán pihenni. Itt éreztem megint azt a nyugalmat amit olyan kevésszer: van idő enni, mélyen aludni, csak úgy lenni.

Íme néhány hangulatkép (remélem lesz még alkalmam arrafelé fotózni és akkor lesz több kép is):