Mikor Németországból hazajöttem nagy lelkesen meséltem az élményeimet Magdusnak, aki születésem óta ismer és kicsit olyan mintha a nagymamám lenne, vagy talán több is. Szóval a nagy mesélés közepén elkottyintotta, hogy ő bizony még nem repült. Ez a gondolat engem nem hagyott nyugodni, főleg, hogy idén lesz a 70 éves szülinapja… így fogtam magam és elkezdtem valami olyan úticélt keresni, ami egy hétvége vagy akár egy nap alatt bejárható és izgalmas lehet Magdusnak is. Így találtam rá Milánóra. Aminek nagyon megörültem, mert Milánóban van a Scala, ami az ő régi nagy álma volt, imádja a balettet és a komolyzenét.

Szóval Milánó tökéletes egynapos kirándulásnak. A legfontosabb látnivalók kb egy helyen vannak a belvárosban, még nagyon tömegközlekedni se kell, simán bejárható gyalog.

A Wizzair gépe hajnali 6-kor indult és este 22.00 után jött vissza, így hajnalban keltünk, de reggel 9 körül már Olaszországban kávézgattunk, ami azért elég menő.

Sforza kastély


és a Napóleon diadalív

A Milano Malpensa reptérről a Malpensa express vonattal lehet leggyorsabban bejutni a városba és a vonatállomás kb a Sforza kastélytól 2 utcányira van.

A milánói hercegek korábbi rezidenciája egy hatalmas várépület, várárokkal, mögötte egy Margitszigetnyi méretű zöld parkkal, aminek a legvégében egy Napóleon diadalív van. A kastély a II. Világháborúban súlyosan megsérült, de gyönyörűen helyreállították. Ma múzeumok működnek benne: képtárnak (15-18. századi művekkel), iparművészeti múzeumnak, bútormúzeumnak, hangszermúzeumnak, régészeti múzeumnak, és egyiptomi múzeumnak ad helyet. A park hangulata amúgy tényleg olyan mint a Margitsziget, sokan futnak, piknikeznek, szabadtéri rendezvények is vannak.

A kastélyban megittunk egy kávét, körbesétáltuk a parkot, aztán elindultunk a dóm felé gyalog. Ami nekem fura volt, hogy állig felfegyverkezett gépfegyveres katonák járkáltak a városban, főleg itt a kastély körül. Suttyomban le is fotóztam őket, nem tudom egy ilyen kastélyt miért kell így védeni.

A városban sétálva


A milánói Dóm


amit 600 évig építettek

A milánói dóm építése 1386-ban kezdődött meg, és közel 600 évig tartott: 1965-ben fejezték be. Európa 3. legnagyobb temploma (a világon pedig az 5. legnagyobbként tartják számon). Hatalmas és csodálatosan részletgazdag. Szerettünk volna felmenni a tetejére, de akkora tömeg volt a jegyeknél, aztán meg a bejáratnál is, hogy ezt feladtuk és inkább csak kívűlről csodáltuk meg az épületet.

Galleria Vittorio Emanuele II


Milánó szalonja

A legszebb bevásárlóárkád, amit valaha láttam. A milánóiak “Milánó szalonjának” (il Salotto di Milano) is hívják. Építését 1865-ben kezdték meg, és 1877-ben avatta fel a névadó II. Viktor Emánuel. Tervezője, Guiseppe Mengoni a Galleria építése közben, az állványzatról lezuhanva hunyt el, röviddel az átadás előtt… Az épület közvetlenül a Dóm mellett van, a túlsó végén pedig ott a Leonardo Múzeum és a Scala.

Teatro alla Scala


A világhírű operaház

1778-ban nyílt meg, sokáig itt volt Európa legnagyobb színpada. Építését Mária Terézia rendelte el, miután a korábbi színházépület, a Teatro Regio Ducale egy tűzvészben elpusztult. Még ma is a világ egyik vezető opera- és balettházának tartják. Olyan művészek léptek itt fel mint Maria Callas vagy Pavarotti.

Az épület kívűlről egyébként elég jelentéktelen, belül viszont díszes, nagyon szép a színházterem, sok kis kiállítás van hangszerekről, régi kottákról, illetve most épp Toscanini évforduló volt, úgyhogy róla egy nagyobb kiállítást is láthattunk, kisfilmekkel, plakátokkal. Nekem is nagyon tetszett, márcsak azért is mert sokat zenéltem és énekeltem, így az itteni nevek és hangszerek nem voltak idegenek számomra. Magdus meg persze odáig volt a gyönyörűségtől, annyira jó volt látni az örömét.

Leonardo da Vinci világa


a festményektől a technológiai tervekig

A Leonardo3 kiállítás a Galleria Vittorio Emanuele II végében van, így egyúttal oda is bekukkantottunk. Persze tudtam, hogy Leonardo polihisztor volt, sok tervrajzát láttam is már, de itt egy csomót meg is építettek, ami így izgalmasabb volt sokkal.

Naviglio Grande


a csatornanegyed

A belvárosi kalandozás után éhesek lettünk és kimetróztunk a város csatornanegyedéhez, mert azt olvastam, hogy ott autentikusabb éttermek vannak. A város területét számos hajózható csatorna szelte át, melyeket a 12–16. században építettek, hogy különböző folyókkal kössék össze. Ezeken a csatornákon szállították például a milánói dóm építéséhez szükséges márványt. A legtöbbet a 19. században befedték vagy feltöltötték. A Naviglio Grandét 1179-ben kezdték el építeni, és ez volt a város első csatornája. Nagy részét a harmincas években temették be, ma már csak sétahajók járnak rajta.

Szóval itt választottunk egy kis éttermet, ahol ettünk valami halas tésztát, fogalmam sincs mi volt pontosan benne, mivel az étteremben csak olaszok voltak és a pincér se tudott rendesen angolul. Kézzel-lábbal azért valahogy megértettük egymást és a kaja is nagyon finom volt. Aztán kerestünk egy jó kis fagyizót, ahol többek között persze pisztáciát kértem.

10-es villamos


az 1800-as évekbeli fapados szépség

A fagyizás után Magdus leült egy padra és kijelentette, hogy ő innen nem sétál többet egy métert se, elfáradt. Amit teljesen megértettem, én is elfáradtam, az a csoda, hogy ennyi idősen ilyen sokat tudott velem járkálni.

Kitaláltam, hogy akkor villamosozzunk, úgyis látunk ezt-azt a városból. Így felültünk a 10-es villamosra, ami igazi fapados járat. Persze csak kívűlről romantikus, felszállva rájöttünk, hogy nem fogunk sok időt eltölteni rajta. Rendkívűl zötyögős és hangos volt, így pár megálló után ezt a mókát befejeztük és visszavonatoztunk a reptérre.

Milánóban az a jó, hogy


  • Ha nincs szabadságod, akkor is el tudsz ide menni egy hétvégére, de akár egy nap alatt is bejárható.
  • A belvárosban van a főbb látnivalók többsége, gyakorlatilag egymás mellett.
  • 30 ezer forintból megvan a repjegy, vonat és néhány belépő meg villamosjegy. Ha ügyes vagy, ebbe még egy egyszerű ebéd is belefér.
  • Az olasz fagyi ott is olasz fagyi ?
  • A sima kis szupermarketekben olyan tésztákat és kekszeket kapsz, hogy csak győzd felvinni a repülőre (a sajtospultnál elfordultam inkább, mert egy vagyont ott tudnék hagyni haha)

Szóval aki egy rövid kirándulásra vágyik, ne habozzon, szerintem egyszer érdemes megnézni.