Hosszú évek óta érlelődik bennem az utazási vágy (persze jártam már pár helyen, vidéki Anglia, Erdély, Ausztria), de az egy-egy elszigetelt utazás volt. Régóta álmodozom arról, hogy rendszeresen járkálok a világban és bár két gyerek mellől nem egyszerű elszabadulni, idén elhatároztam, hogy amennyi belefér, annyit utazok… Nem akarom ezt évi 1 nyaralásra korlátozni, hosszútávú célom a digitális nomád életmód a világ különböző pontjain élve, de amíg a gyerekek nagyobbak nem lesznek addig apránként utazom, rövidebb-hosszabb időkre megyek gyerekek nélkül és gyerekekkel is. Egyszerű, hátizsákos kirándulások ezek barátoknál, airbnb vagy couchsurfing megoldásokkal. Nem vágyom luxusra és arra, hogy egy üvegpalotából tekintsek az országokra és az ott élő emberekre. A lényeg az élmény és hogy minél többet lássak egy adott városból, a hangulatot és helyi jellegzetességeket kicsit megismerjem… és persze a fényképezés iránti szenvedélyemnek is hódolok ezzel.

Az első ilyen kirándulásom Németországban volt, egy kedves barátom, Marcus meghívásának köszönhetően 4 nap alatt olyan sokat láttam, amit ha egyedül teszek meg, nem egy helyivel, akkor biztosan több hét lett volna.

Hannover


ahol a repülőm landolt

A repülő Hannoverben tett le. Budapestről nagyon könnyen és olcsón el lehet jutni ide a Wizzair gépeivel. A reptérre Marcus értem jött kocsival és már Hamburg felé is megnéztünk 3 várost: Hannovert, Uelzent és Lüneburgot.

Hannover látványosságokban nem túl jelentős város, rám legalábbis nem volt túl nagy hatással, mindenesetre egy sétát megér. Tipikus téglafalú német házakat, nagy parkokat láttam. A városháza körüli parkban sétáltunk kicsit, meg egy sétálóutcában. A városháza épülete rendkívűl díszes és hatalmas. Persze az itt is szembetűnő, amit amúgyis gondoltam a németekről: rendezettség, tisztaság van mindenhol. Marcus szerint a németek túl merevek és ő ezt a rendezettséget már nagyon unja, pont a lazaság és szenvedély miatt imádja Budapestet… Ez persze megér egy egész estés borozgatós beszélgetést… pro és kontra.

Uelzen


és a Hundertwasser állomás

Uelzen egyetlen látványossága a Hundertwasser vasútállomás. Kis hobbitháznak látszik kívűl-belül. Aki ismeri Hundertwasser munkásságát, azonnal felismeri a jellegzetes színes berakásokat és megoldásokat. A kisváros amúgy teljesen jellegtelen, ezért nekem ez az állomás nagyon meglepő volt, hogy hogyan került ide.

Lüneburg


Johann Sebastian Bach tanulóvárosa

Lüneburg volt az utolsó kis városka, amit aznap megnéztünk. Marcus kedvence. Kis mézeskalácsházikók, egy óra alatt bejárható belváros, macskakövek, régi hajók. Nagyon bájos kisváros. Eleredt az eső, de még így is szép volt az esti fényekben.

Hamburg


a kikötőváros

Hamburgra szerintem kevés egy nap, de mindenképpen érdemes itt barangolni. Számomra kicsit hihetetlennek tűntek a méretek. Óriási kikötőváros, Európa és Ázsia legnagyobb hajói hozzák-viszik a konténereket. Kb úgy lehet elképzelni, hogy minden ami hajóval Európába érkezik, az Hamburgon átmegy.

Elsőként átsétáltunk az Elb Tunnel-en, ami egy régi alagút az Elba alatt. 1911-ben építették, hatalmas liftekkel lehet lejutni (itt korábban autókat is levittek), most már csak gyalogosok és bringások használják. Tök jó volt átsétálni az Elba alatt és aztán egy egészen más perspektívából, a túloldalról nézni a kikötőt.

Aztán visszasétáltunk az alagúton újból és elkezdtünk a kikötőben barangolni. Bementünk egy hatalmas kávépörkölőbe, sok-sok zsák kávé, hatalmas pörkölők, kávézó, minden volt. Ez egy különleges, vámmentes része volt Hamburgnak, sok utcányi terület, óriási emeletes házakkal, raktárakkal.

A hamburgi ElbPhilharmonie épülete egészen új, idén februárban adták át. Ez olyasmi mint itthon a Müpa. Hatalmas koncerttermekkel, konferenciatermekkel. Nagy figyelem övezi ezt a városrészt mostanában, hiszen ez az épület csak egy nyitánya a kikötő mellett felhúzott teljesen új városrésznek, amit Hafencity-nek hívnak. Új metró, hatalmas irodaházak és kávézók épültek és épülnek még mindig ide.
Szerencsések voltunk, mert fel lehetett menni az Elbphilharmonie tetején lévő körteraszra, így mi is kaptunk az alkalmon és csodás kilátásban volt részünk.

Nap végén mikor már kellően elfáradtunk, felültünk egy hajóra és onnan nézelődtünk. Az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy egyszercsak elhaladt mellettünk az Aida, a sokezer férőhelyes luxushajó, amit rengetegszer láttam már bannereken (amikor még a Tchibo-n dolgoztam designerként). Hihetetlen volt, hogy egyszercsak ott van mellettem ez a hatalmas monstrum.
Naplementekor értünk vissza, gyönyörű volt a kikötő.

Friedrichstadt


a világ egyik legtoleránsabb városa

Ezt a pici várost a világ egyik legtoleránsabb településeként tartják számon. Az 1600-as években hollandok menekültek ide a vallásuk miatt. Ebben a 2500 fős kisvárosban 4 templom és egy zsinagóga van. Pici kis ékszerdoboz az északi tengertől nem messze, mintha Hollandiában sétálnánk.

St-Peter Ording


és az Északi-tenger

A német kiránduláson az abszolút kedvencem az Északi-tenger volt. Imádom a vizet, legyen az tó, folyó, tenger vagy bármi. Olyan különleges nyugalmat és jól-létet érzek nagy víz közelében, mint sehol máshol. Tökmindegy, hogy 30 fok vagy 10 fok van.
Jelen esetben 10 fokban mentünk ki a hosszú stégen a partra. Az Északi tengerről jó ha tudjuk, hogy naponta 2x van apály és dagály. Itt nem lehet kicsücsülni egy napra a partra, mert tuti elmos a víz… Mi délután érkeztünk oda, amikor az apály kezdődött és húzódott vissza a víz. Egy dolog volt furcsa, hogy kb az összes német ment a szárazföld irányába és mi ketten Marcussal velük szemben mentünk a partra… Amikor odaértünk megértettük. Rá pár percre lecsapott a vihar, jégesővel, hatalmas széllel. Szerencsénkre volt egy stég étterem, ahova be tudtunk menekülni. Amint elállt a vihar, azonnal mentem a partra bóklászni, addigra kb senki nem volt már ott, enyém volt az egész…(Marcus meg persze rommá röhögte magát azon, hogy ez a lökött csaj még a viharnak is tud örülni és mikor a németek jól elmenekültek, én a kagylókat gyűjtögettem átázott cipőben… ) Az a hatalmas víz, a kagylók, a szél ismét elvarázsolt. Csak álltam ott és néztem és hallgattam és szívtam magamba ezt az érzést… imádom.

Westerhever


a Jever Bier reklámok helyszíne

Ezt a részt csak egy félórás sétával érintettük, a partig már nem is mentünk el. Még jó, hogy egy art directorral kirándultam, így olyan “fontos” információkat is kaptam, hogy ez az a hely ahol a Jever Bier reklámokat forgatták. Sok-sok aranyos bárány és világítótorony.

Itt meg tudsz nézni egy ilyen reklámot.

Büsum


a kis halászfalu

Büsumba egy jó halas szendvicsért ugrottunk be hazafelé. Ebben a halászfaluban a parton nagyon sok kis büfé van, ahol friss halból készült ételek, szendvicseket találsz reggeltől estig. Persze sok hajót is láttam és olyan szép sirályokat, amik kb úgy néztek ki mintha marcipánból lennének, de esküszöm éltek, legalábbis mikor a képet lőttem még tuti mozogtak ?

Uetersen


a kis halászfalu

Hangulatos vidéki német település, Marcust itt keresztelték anno. És itt sikerült egy mókust egészen közelről lefotóznom. ?

ÉS AMI KIMARADT:


tojások és szélkerekek

Ami abszolút lenyűgözött, hogy kb minden méteren szélkerekek vannak. Németországban már tényleg nem csak egy-egy van mutatóban, hanem tele van velük az ország.

A másik szuper dolog, hogy idén is pont húsvétkor voltam külföldön. Ami egyrészt gáz, mert van ami ilyenkor zárva van, másrészt viszont nagyon érdekes, hogy az adott országban ezt az ünnepet hogyan ünneplik. A németeknél a sok kis cuki előkert mind fel volt díszítve tojásokkal, az ablakokban is láttam ilyeneket. Plussz náluk élő szokás (a vikingektől jöhetett és kavarodott a keresztény tűzszenteléssel) a nagyszombati ‘Osterfeuer’, ami tulajdonképpen egy nagy tábortüzet jelent és egy csomó sört. ? A németek ilyenkor itt-ott barátoknál összegyűlnek, nagy tüzet raknak és pár pohár ital mellett elcsevegnek. Idén mi lemaradtunk erről, mert épp szakadt az eső.

És végül de nem utolsósorban Marcus, az egyik legjobb barátom, akinek ezt a kirándulást köszönhetem. Ja és a hamburgi nyilvánosnegyedet is láttam ? De arról nem fotóztam, mert úgy lesokkolódtam. Hahaha.