Az első hétvége igazi nomád hangulatban telt, ugyanis kiderült, hogy az áram nem jó (a biztosíték ezer éves, ki kell cserélni), folyik a csap a WC-nél és aztán kiderült, hogy a földalatt is… #jönnekameglepetésekhurrá

Két barátom velem tartott (köszi Márti és Gyuri) és Miró a kutyám, így egy gyertyafényes beszélgetős estét tartottunk (egyedül azért féltem volna na), pezsgővel és zsíros kenyérrel, ha már chill, legyen chill. A panoráma pedig este is, reggel is, mindig gyönyörű.

Miró teljesen kész volt, megkergetett egy őzet, folyamatosan transzban volt a sok szagtól, mozgástól, városi kutyaként nincs hozzászokva a hegyen élő állatokhoz. Állítólag vaddisznók, őzek, róka és muflon is él arrafelé és rendszeresen járják a kerteket éjjelente, úgyhogy a kutyámnak lesz dolga azt hiszem 😀

A szomszéddal is találkoztunk, akiről kiderült, hogy imádja a madarakat, télen rendszeresen eteti őket, akik nyáron ezt azzal hálálják meg, hogy összeszedik a kukacokat a gyümölcsfákról. Olyan szeretettel beszélt róluk, hogy csak álmélkodtam. Végülis ennyire egyszerű nem? Nem kell permet, sok-sok vegyszer, csak figyelni kéne a természetet és segíteni, hogy végezhesse a dolgát. A szőlőlevelek alatti énekesrigó fészket is meglestük. Szerintem ilyen közelről még sose láttam fiókákat. Imádtam!

Másnap jöttek a vízszerelők, akik sorsot húztak ki lépcsőzzön le a lenthagyott szerszámért haha… Pincét takarítottam, ami tele volt szeméttel és óriási pókokkal ???. Találtam egy szódásszifont is ? Már csak egy meszelés kell és jöhetnek a borok. Persze a nagy zöld vasajtó jól leszakadt, úgyhogy egyvalamit megcsináltam egy meg elromlott, ez a hétvége mérlege. És persze folytatódik az álmodozás, hogy mi legyen.